Végre tavasz, itt a Húsvét!

Mindenkinek, aki hozzám betéved, kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok a mi nyuszikáink fotóival.Van fekete színű is, de hirtelen ezeket kaptam lencsevégre. A kutyákat addig be kellett zárni,nehogy vacsora legyen a nyuszikból.

Jó készülődést!

Ahol én lakom, ott a locsolkodás, mint szokás eltűnt. Sütni-főzni így csak a család igényeinek megfelelően kell. Kétfajta sütivel készültem az ünnepekre. Az egyik a mézes tésztából készült kókuszkocka, erről nem teszek fel most képet.


A másik a  királyfi szelet, amit már másodszorra készítettem. Most elégedett vagyok vele, sikerült szépen szeletelni. 

Receptjét megtalálod, ha visszalapozol a blogomban.
A nyuszikákkal kapcsolatban elmesélek egy történetet.
Két kutyánk van, egy kb. 6 éves tacskó kinézetű , Csuri becenevű kutyusunk,

 és egy kis fiatal,kb. 9 hetes  labrador-pointer keverék kutya, akit Teónak neveztünk el.

 Amíg a kiskutya nem volt itt, Csuri  egyeduralkodónak érezte magát. Ha elásott egy-egy csontot, jobb falatot az udvaron, nem volt kérdés, hogy másnap ugyanott megtalálja. Három hete hoztuk el Teót, mivel az egyik állatmentő egyesület facebok oldalán megláttam és beleszerelmesedtem a szép kis fekete szemeibe. Már kezdettől vívják a maguk kis hatalmi harcaikat. Éjjelre a nagyobbik a saját ágyába engedi, nappal sokat játszanak, az ételnél azonban  nem ismernek tréfát. Teó nagyon falánk kutya.
 3 hete van itt, de azóta bizony kétszeresére nőtt. Nagyon okos, sokkal okosabb, mint a nagyobbik kutyánk, már a tiltásokat is érzékeli.  Egyik nap húst vittem ki nekik, és feltűnt, hogy a nagyobbik kutya, Csuri nem eszi meg, hanem elássa. Már ekkor gyanakodtam, hogy valamit evett, hogy nem éhes. Délután a férjem közölte, hogy hiányzik két kis tapsifüles. Szomorúan vettük tudomásul, hogy valahogy kinyílt a ketrec ajtaja és két kis nyuszinak hűlt helye volt. Mondtam is a férjemnek, Csuri biztosan megette. Két nap múlva megjelent a szájából két oldalt lelógó nyuszival, és a kerítés tövébe próbálta elásni. Amikor a közelébe értünk Teóval, rájött, hogy ott nem lesz biztonságban, kiásta, és a tuja tövébe kezdte eltemetni. Szinte egész nap az udvaron járkált a szájából lelógó, több napja döglött nyuszival. Annyira szürreális volt, hiszen sajnáltam a nyuszit, de nagyon mókás volt a kutya, amint egész nap őrizte a zsákmányt.