Vizsgák idején...

Ma egy fontos szóbeli vizsgám volt.
Így néztem ki, mikor megláttam a vizsgatételt:

De sikerült és elmondhatom, hogy nemsokára vége.(Ennek a félévnek)  Még egy genetika vizsga van hátra. Az is elég nehéz, de írásban jobban szeretek felelni. Utána a nyár, tengerpart,(tengeripart, járdasziget))), munka, és a  szakdolgozatra gyúrni. Most erőt kell gyűjteni.
Ez egy kis kitérő volt a gasztronómiából. :)

Vizsgaidőszak két torta között......

Mostanában nem jut időm a kedvenc hobbimra, a tortadekorálásra.  VIZSGAIDŐSZAK van.  Így, csupa nagybetűvel. Tanulni nem egyszerű. Főleg nem az ötvenen túl. Azon veszem észre magam, hogy negyedszer olvasom el ugyanazt a szöveget, mégsem rémlik semmi, amikor vissza akarom idézni. Ilyenkor jön a jogos felháborodás, na , akkor rendszerezzük, jegyzeteljünk, definiáljunk és kategorizáljunk, hogy meg is maradjon  abba a híg agyunkban valami. Mivel sürget az idő, betelepedtem a fekhelyem közepére, körbetábláztam magam a nélkülözhetetlen tudással. Egyik oldalamon a laptop, másik oldalon a tea és a koffein. Elérhető magasságban a telefonok. Ekkor hirtelen eszembe jut valami halaszthatatlan dolog , valami fatális mulasztás a takarításban, amit azonnal meg kell oldani. Amikor eltakarítom az utolsó morzsákat, ragyogóra gőzölöm a padlót a padlótisztító gőzölővel, még szétnézek, nem maradt –e ki valami. Természetesen nem várhat az ablaktisztítás sem.  Visszahuppanok a tanulnivaló világába, akkor gőzerővel megjelenik a gyermekem valami halaszthatatlan megoldanivalóval. Ugye, senki más nem tudja ezt megoldani, miért is ne? Már nem is reménykedem 5 perc nyugalomban, amikor megszólal a telefon. Anyukám ecseteli hosszan, hogy 40 Ft ért sikerült venni tojást, és a  WC papír is le volt árazva. Micsoda fontos információk.

Amúgy is le vagyok amortizálódva. Lelkileg.  Nem tudom, miért van ez, a vizsgaidőszak visz le érzelmileg a nulla, vagy a pince szintre, de egy biztos,egyre nehezebben tolerálom az irigy, a törtető, „könyöklő”,-(és itt most nem az ablakban könyöklő emberekre gondolok)-, a másik hátán felkapaszkodó, lusta, és a nem őszinte embereket.   Már magában a hazugság szaga is kiborít, de ha valaki „csak” úgy egyszerűen őszintétlen! Ilyenkor a torták világába menekülök. Olyankor elfelejtek mindent. Regenerálódom, elfelejtem a múltban ért annyi bántást. 50 éves koromig elhittem az irigy embereknek, hogy nem jó az, ami én vagyok, nem jó az, amit én csinálok.  Ma már tisztában vagyok a hibáim mellett az értékeimmel is.  A betegség megtanított sok mindenre.Mindamellett aki ismer, az tudja, milyen küzdelmes életem volt.  Bocsássátok meg ezt a rövid kitérőt a gasztronómiából, a vizsga után újult erővel gyártom a fehér kenyereket, mignonokat,  a  gyermekeim megelégedésére. Én pedig úgy látom, nem fogok hamar lefogyni!  Holnapután, ha minden igaz, elmondhatom, hogy levizsgáztam, magam mögött hagytam ezt a félévet .