Mint már említettem, blogom nemcsak receptek gyűjteménye, hanem egy kis emléktárhely is egyben számomra. Így, ha visszalapozok, időrendi sorrendben látom a történéseket. Ezért nem hagyhatom ki a bejegyzésekből a mostani karantént. No, hát eljött a családom számára is a mumus, azaz , hogy karanténban vagyunk.
Férjemmel mindketten egészségügyben dolgozunk, így tudtam, hogy ez hamar be fog következni.
A beteg én vagyok, a vírushordozó, amit valószínűleg a munkahelyen kaptam el, mert kolléga és beteg is volt vírus pozitív, akivel szoros kontaktnak minősültünk.
Vannak tüneteim, de nem vészes egyenlőre.Ráadásul a COVID-ra jellemző íz és szaglásvesztés, láz az nem jelentkezett, tehát nem jellegzetesek a tüneteim. 2-3 hét karanténnak nézünk elébe. Nézzük a jó oldalát. Ki voltunk merülve az utóbbi időben, így pihenni fogunk. Ráadásul lesz idő arra is amit az utóbbi időben nem tudtunk elvégezni. Én konkrétan macaront fogok sütni, és egyéb nyalánkságokat. Valamint időt szakítok arra is, hogy a szintetizátoromon többet gyakoroljak. Egyik nap vettem két kottás könyvet, így alig várom, hogy megtanuljak egy egy dalt eljátszani.A szintetizátoron való tanulást azért kezdtem el, mert tortadíszítés, készítés már egyre ritkábban tölti ki a napjaimat, én pedig egy olyan ember vagyok, akinek kell mindig valami, amibe teljes erővel belevethetem magam.
