2016. augusztus 6., szombat

Emlékeim és beszámoló a nyaralásról


Tegnap délután helyi idő szerint fél 12-kor landolt a gépünk a Debreceni Repülőtéren.
Előző bejegyzésemben említettem, hogy ez volt az első repülős utunk. Az Unitravel szolgáltatásait vettük igénybe. A repülés nagy élmény volt, bár én sokkal izgalmasabbnak gondoltam. A lefelé ereszkedés kis szédülést okozott. A legmeghatározóbb élmény azonban az, amikor a gép kereke először talajt ér. Odafele vattaszerű felhők között úsztunk,

visszafelé teljesen tiszta volt az égbolt, leláttunk a földre.



Agios Sostis felett repülve csodás tájban gyönyörködtünk. A teknős sziget és a többi kis sziget látványa a tengerben felejthetetlen.
A reptéren nem volt eligazítás. A járat száma alapján levettük a futószalagról a bőröndjeinket, majd a tömeggel sodródva kint megtaláltuk az utazási iroda autóbuszát, amely elvitt az apartmanunkhoz. Az Anastasia apartmanban foglaltunk szobát. A szállás kellemes meglepetés volt a tavalyihoz képest számunkra. Kétnaponta takarítás, egy alkalom kivételével mindig volt meleg víz. Az ágynemű tiszta volt, kaptunk törölközőt is. Nekünk a tisztaság volt a lényeg, így meg voltunk elégedve.  Wifi olyan görögösen volt, azaz mint  a mesében: hol volt, hol nem volt:) Előtte úgy tudtuk, hogy csak a mellette lévő Ole-Ole étteremben lesz wifi, így ez is kellemes meglepetésként ért. Szerettük volna megkóstolni a görög ételeket is. Első este beültünk az Ole-Ole étterembe. Itt nem tudtuk, hogy  a rendelt étel "big plate"-n érkezik. Utólag tudtuk, hogy kétszemélyes tálakat rendeltünk.Nem is tudtuk megenni, becsomagolták nekünk a maradékot. Angol nyelven el lehet boldogulni, itt szinte mindenki érti az angol nyelvet.
Az interneten tájékozódtam előzőleg, így nem fizettem be fakultatív kirándulásra előre, inkább szétnéztem a parton a lehetőségek felől. Zsófit kerestem, aki délután tartózkodik a nagy teknős alatt. Bár nem magyar kísérettel, de olcsóbban jutottunk el a teknős szigetre, aminek a látványa lenyűgöző volt.

 Ez is a teknős szigeten készült kép.Ez a sziget a Jón tengerben fekszik.


Fürödtünk a tengerben élveztük a napsütést.
Ekkor meglátogattuk a Keri barlangokat is. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudok biztosan úszni, így  a tavi barlangban való fürdést kihagytuk.
A szállásunkhoz elég közel volt a tenger, de következő napon rátaláltunk a Koukla Beach-re.




  Ez a szállásunk mögött volt, csak a domb miatt nem láttuk, hogy ott van egy másik tengerpart rész,ahol gyönyörű a kilátás, kellemesen sekély a tenger.  Ezután a legtöbb időt ezen a partrészen töltöttük.A nagy partrészen,(amiről a legutolsó fotó is készült, )kis csatornák vannak, ahol az esővíz kifolyik.  A turisták odatették a holmijaikat egy kiugró peremre.  Mivel étel és cola is volt közötte, az óriási patkányok vígan futkároztak egyik csatornából a másikba, néha sikerült magukkal vinni egy-és más ételt vagy papírdarabot a csatorna sötétjébe.
Következő napon taxicsónakot béreltünk, s újra meglátogattuk a teknős szigetet. Itt fürödtünk pár órát, míg a taxicsónak hazaszállított minket. Közben bebarangoltunk a sziget bejárható részeit. Ahol sziklák voltak, oda nem mehettünk, valamint a teknősök élőhelyei is el voltak kerítve. Kikelni sajnos tekit nem láttunk,de sok érdekes kavicsot találtunk.
Egyik nap elgyalogoltunk a tengerben Laganason át Kalamakiig, ahol szedtünk rengeteg kagylót.Mivel korán indultunk, így a napfelkeltét is lefotózhattuk.
Összesen 10 kilométert gyalogoltunk, hulla fáradtan értünk a szálláshelyre. Kora reggel először Agios Sostis kikötőjében meglátogattuk az  idős halászt, aki Sotirist , az öreg teknőst eteti.
Sotiris, az öreg teki vén kora ellenére nagyon mozgékony, de azért sikerült megsimogatni, felejthetetlen élmény volt.Azt hittük, nem fogjuk megtalálni a kikötőben, de a halász integetett  messziről nekünk. 
Az ételárak sokkal drágábbak , mint itthon, hiába mondják sokan, hogy közel azonosak az itthoniakkal.Talán az éttermi árak hasonlóak, de a bolti árak kétszerese az itthoniaknak.
Egyik nap grillezett kardhalat ettünk  a Sirtaki étteremben. Nem ízlett, bár látványa lenyűgöző volt.
Az apartmanban hallottuk a kabócák zizegését is., aminek az volt az érdekessége, hogy volt , amikor egyszerre hallgattak el. Rácsodálkoztunk az érő fügére, a pálmafákra,(ez a fotó az apartman udvarán készült)
a virágokra,
a fán csüngő narancsokra,
s az utcán kóborló cicákra, kutyákra. Őket még a repülőtér épületében , sőt az előkelő éttermekben is megtűrték.Az utolsó napon elbúcsúztunk a tengertől, elmentünk megnézni a la curva éttermet, amire a neve miatt voltunk kíváncsiak. Összességében tetszett a sziget. Bár rengeteg természeti szépsége van, az üres telkeken ott az évezredes gaz, benne áll a szemét.  Laganasban, ami a szomszéd település, valóban sok az angol turista, valóban a mentők és a rendőrök cirkálnak kora hajnalban, szedik össze a magatehetetlen drogos vagy ittas személyeket. A tengerpart terítve van az éjszaka szétdobált lufival, italos dobozzal, és egyéb bulizáshoz használt termékkel. Az utak kanyargósak és szűkek, sokszor két jármű nem fér el egymás mellett, mindezt még fokozza, hogy gyorsan haladnak a motorokkal, autókkal és a bérelt quadokkal.
Másik látnivaló a Cameo Island, azaz diszkósziget.





A következő kép Agios Sostisban készült, a Manthos cég portáján. Tőlük rendeltük a fakultációs programot és a taxicsónakot is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése