A hurghadai The Grand Hotelben szálltunk meg.
A szálloda udvarán volt egy nagy medence, mellette gyerekmedence. Itt volt egy pult, ahol alkoholos koktélokat kaphattunk, némi rummal, vagy vodkával keverve,valamint kávét, palacsintát. A szállodának saját tengerpartja van, a tenger mellett hamburgert,italokat kóstolhattunk. A tengerparton animátorok szórakoztatták a szálloda vendégeit, szuper zeneszóra ment a tánc, nagyon jó hangulatot teremtettek. Esténként a szálloda teraszán műsort adtak elő az animátorok, volt karaoke party, tombolasorsolás, itt is ingyenes italok.
Az ETI szervezésében mentünk,szerettünk volna részt venni a különböző fakultációs programokon is, de ők szinte dupla áron kínálták az utakat. Érdemes nem rögtön befizetni, hanem szétnézni, nem kell bedőlni annak, hogy máshol nem biztonságos, meg nincs magyar idegenvezetés. De van! Mi így szinte féláron juthattunk el Kairóba, valamint egy szigetre. Egyiptom a baksisok országa ,ezt volt szerencsénk megismerni, konokul tartják a markukat, elszedik a bőröndöt, cipelik, még akkor is tartották a markukat, amikor bepakolták a buszba a csomagjainkat A recepciós még akkor is odajött kéregetni, mikor hazafelé jöttünk. A mi szobánkat takarító fiú eléggé vicces volt, bár csak akkor adott tiszta törölközőt, wc papírt, ha kapott eurót cserébe.
Kairói utunk elég kalandosra sikeredett. Az ottani sofőrök nagyon vadul vezetnek, nem sok sebességkorlátozó táblát láttunk, ha van, azt sem tartják be.Láttunk autó csomagtartójából a lábukat kilógató gyerekeket, vagy az autó ablakán ülő nőt, aki teljes mértékben kint ült az ablak peremén. Hurghadát Kairóval egy két sávos autóút köti össze . Ha jól emlékszem, kb. 600 km a távolság. ( Lehet, hogy nem jól emlékszem.)Ez az út sivatagon vezet keresztül. Az út építése során a keletkezett szemetet, törmeléket nem szállítják el, hanem elegánsan az út mellett hagyják. A sivatag az én emlékezetem szerint porszerű homokból áll, a filmekben látottak alapján, viszont itt olyan jellege volt, mint a holdbéli kőzetnek. A fizetőkapuknál gépfegyveres katonák álltak, némelyiknek olyan gyerekarca volt. Odafele tartó utunk 8 órán át tartott, igaz ez az idő magába foglalta a pihenést és az ellenőrzést is. Mivel sofőrünk vezetési technikája nem nyugtatott meg, nagyon figyeltük az utat. Néhol egy centiméteres követési távolságot tartott, mindig dudált, ha előzött , szűk helyeken nem lassított, a dudaszóval figyelmeztette a közlekedés többi résztvevőjét, hogy vigyázzatok, jövök! A szembejövő forgalom elhaladását nem várta meg előzéskor, hanem nagy sebességgel ellavírozott a két autó között. Visszafele úton meg is történt a baj.Előzőleg már mindenki számított valamiféle becsapódásra, erre az utólagos megbeszélések során jöttünk rá. Egy sódercsomón megcsúszott az autó, a busz hátsó fele felpattant. A gyermekeim , akik hátul ültek, ugye biztonsági öv sem volt, pattogtak a busz hátsó részében, és a fejüket bevágva pattantak vissza az ülésbe. Én erősen kapaszkodtam a baleset pillanatában, kezem, lábam szorosan kitámasztva. Mikor végre megálltunk, nem is hittük el, hogy ez sikerülhetett. A busz sérült, a hűtővíz elfolyt, mindez félúton a sivatagban. Latolgattam, hogy mennyi idő múlva kaphatunk segítséget, három órára taksáltam, míg valaki értünk jön. Azonban hihetetlen szerencsénkre kb. tíz perc múlva megállt mellettünk egy üres kisbusz, mintha csak valami gondviselő angyal küldte volna értünk és hazavitt a még három órányi járásra lévő szállodánkba. Visszafele vezető út hátsó harmadában az új sofőr is bevadult, alig vártuk, hogy hazaérjünk, nem terveztünk ezután több buszos utat.
A kairói kirándulás ezen túlmenően fantasztikus volt, örök élményekkel tértünk haza. Megcsodáltuk a piramisokat, a Szfinxet, a Nílust, voltunk a piramisok belsejében, idegenvezetőnk mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Tevegeltünk mi máson, mint tevén, ültünk lovasfogaton, készítettünk fantasztikus képeket. Az egész kirándulás a visszanézett fotók, videók alapján olyannak tűnt, mintha egy filmjelenetet néznénk.Egy olyan étteremben ebédeltünk Kairóban, ahol a kilátás a piramisokra és a Szfinxre nyílik, az étterem előtt tevefogatok, szegénység, és rengeteg szemét, ami ellepi szinte egész Kairót.
Kilátás az étteremből a Szfinxre és a piramisokra. Mérhetetlen szegénység, és gazdagság is jellemzi egyben, márkás autók mellett a tevefogatok. Esdeklő szemű gyerekek és kéregetők.
https://www.facebook.com/nagyne.ildiko/videos/10211354722098610/
Hazajövetelünk előtt két nappal elkaptam a "fáraó átkát", ami egy helyi hasmenéses betegség. Állítólag a turisták háromnegyede elszenvedi. Való igaz, mi négyen mentünk, hárman szenvedtünk tőle. Annyi volt a különbség, hogy míg férjem és fiam csak a hasmenéssel küszködött, addig nekem ezen felül szabályos "szülési fájdalmakat" okozott. Hamar letelt az egy hét, amit én nem sajnáltam, mert nekem mindenütt honvágyam van.Az itt látott képek azonban örökre beivódtak a retinámba.
