Elgondolkodtam, hogy vajon épen, egészségesen töltjük e el ezt az újabb évet én és a családom tagjai.Álmomban sem mertem volna azt képzelni, hogy egy pandémiába csöppenünk. Amikor tanulmányaim során hallottam a pandémiáról, akkor azt gondoltam, hogy jó-jó, de ez minket nem érinthet. Ez kicsit arra hasonlít, mikor tanultam néhány belgyógyászati betegség tünet és kórtanát s pár évvel később sorra diagnosztizáltak nálam néhányat, nem is a legjelentéktelenebbekből.
Ilyen az élet. Holnap bármi lehet.
Ápolónő vagyok, idős embereket ápolok. A halál mint jelenség nem áll távol tőlem, hiszen naponta találkozom vele. A legtöbbször megváltás annak, akit éppen érint.
2020 -as évet írunk, Húsvét van. Ami most az egészségügyben történik, elszomorító, félelemkeltő.
Készülünk, még mi sem tudjuk felmérni, hogy mire. Egy háborúban a katonák harcolnak, itt az egészségügyi dolgozókat tolják a frontvonalra.. és ez természetes. Hiszen nem várhatjuk el, hogy a bolti eladó, vagy a sarki hentes ápolja majd a hozzátartozóinkat,vagy akár minket.
Régebben naponta olvastam olyan cikkeket, amelyben az egészségügyi dolgozókat állították pellengérre. Ebben sokszor igazságtalanságok voltak, de sajnos az is közrejátszott, hogy nagyon felhígult a szakma és olyan emberek is dolgoznak a betegágy mellett, akiknek nem lenne szabad.
Még nagyon az elején vagyunk a járványnak.Mindenki aggódik. Félti a családját, a munkáját, az anyagi javakat, vagy éppen azon töpreng, hogy mit fog enni adni a családjának mondjuk 3 hónap múlva, mert napról-napra élt.
Ha ezt a pandémiát túlélem családom tagjaival egészségesen, akkor pezsgőt bontunk.
Most bemutatom a mai sütimet, ez tulajdonképpen francia diós, ünnepi köntösben, francos díszítéssel. Receptjét itt találod egy előző bejegyzésemben.
