Boldog, békés Karácsonyt kívánok!

Ezzel a régi, még tortázásom kezdetén készült tortámmal kívánok boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, rokonomnak ,barátomnak!

Torta fodrász témában

Most a legutóbbi tortámat szeretném megmutatni .
A fodrász témában készült tortát kisebb átmérővel, de magasabbra terveztem, mégpedig azért, hogy az oldalán a  női fej jobban kifejezésre jusson .  Tetejére ollót, fésűt,virágot  készítettem ugyancsak cukorból.
Csokoládékrémmel van töltve, tortaburkolóval burkolva.

Itt szeretném még megköszönni azoknak az embereknek, akik elkészítik egy-egy tortámat(foci, Thomas, stb.) az én leírásom alapján, vagy egyéb süteményemet a receptem alapján, és visszajeleznek nekem  a blogomon nagy örömmel, hogy sikerült.

KitchenAid Artisan gépem

Hobbim a sütés, így már rég vágytam erre a robotgépre. Amerikai gyártmány és elég masszív kivitelű. Nem nagy űrtartalmú, hiszen 4,8 literes, de nekem elég a sütijeimhez, tortáimhoz. A plusz tálat azért vettem hozzá, hogy a tojásfehérjét  ne kelljen más gépben felverni, elég, ha kicserélem a tálat . Remélem, jó társam lesz a sütésben, főzésben.

Tej és tojásmentes , vegán torta lányom szülinapjára.

Kisebbik lányom december ötödikén töltötte be a 19. szülinapját. Nem eszik állati eredetű ételeket, így ezt a tortát készítettem neki.
Piskóta hozzávalói:
- 15 deka porcukor,
- 5 kanál kakaópor,
- 1 vaníliás cukor,
- 6 ek. olaj,
- 3 ek. almaecet,
- 250 ml víz,
- 250 gr finomliszt,
- 1 csomag sütőpor,
- 1 késhegynyi szódabikarbóna,
- csipet só.

Összekevertem a porcukrot, kakaót, vaníliás cukrot az olajjal, majd az ecettel és a vízzel. Egy tálban külön elkevertem  a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót. A kettőt ezután összevegyítettem, majd 150 fokon sütöttem tűpróbáig. Én ezúttal Zila tortaformában sütöttem. Aki ismeri ezt a tortaformát, az tudja, hogy a megsült piskótában kis rések vannak, ahova lehet tenni tetszőlegesen bármilyen krémet, gyümölcsöt. Ezúttal vaníliás pudingport főztem fel 3 deci rizstejjel és cukorral, ebbe belefőztem egy kis kókuszreszeléket. Ez a krém ment a kis tasakokba, majd beletettem apróra vágott gyümölcsöket: kiwit, mandarint és banánt apróra vágva.Lefedtem egy "piskótakarikával", azaz tej és tojás nélküli kerek lappal, mert ebből a tésztamennyiségből egy kis kerek 16 cm átmérőjű lap is kisült.
Tetejére gyümölcs került, és Creline elnevezésű tejszínhabba díszítettem.
 Más alkalommal a következő krémet tettem bele:
500 ml rizs- vagy kókusztej,
8 ek liszt,
2 ek cukor,
30 deka porcukor,
1 egész rumaroma,
3 deci Creline tejszín.
A kókusztejet a liszttel , a cukorral sűrű krémmé főztem. Kihűtöttem, beletettem a rumot, majd a felvert tejszínhabot. Meggy is került a krémbe, és fahéj, ami az egész tortának pikáns ízt adott.

Linzer

Hozzávalók:
30 deka liszt, 20 deka margarin, 10 deka porcukor, 1 tojássárgája, 1 vaníliás cukor, egy kezeletlen citrom héja, csipet só . A hideg margarint elmorzsolom a lisztes porcukorral, hozzákeverem a többi hozzávalót, majd egy éjszakára  a hűtőbe teszem.
Másnap lisztezett deszkán kinyújtom, és kiszaggatom.  150 fokon, kb 10 perc alatt kisütöm, nem szabad otthagyni, mert hamar megég.
A kihűlt linzerkarikákat tetszés szerinti lekvárral megtöltöm. Zárható dobozba téve másnapra megpuhul.
Jó étvágyat hozzá, aki elkészíti.
 Itt pedig egy torta, egy mese szerint elkészítve. Nem vagyok naprakész a mesefilmekből, gyermekeim már nagyok. 

Diós zserbó, ahogy én készítem.

A tepsi mérete 20 cm x 33 cm.
Hozzávalók: 
- 60 dkg liszt 
- 30 dkg margarin
-  6 dkg porcukor 
- 3 tojássárgája 
- 1,2 dl tej 
- csipet só
- 24 gr élesztő
- 3 gr sütőpor 

Elkészítés: 
Az élesztőt felfuttatom a  tejjel, majd belekeverem a tojássárgáját.  A lisztes porcukrot elmorzsolom a margarinnal, majd a két összetevőt összekeverem. Ebből 5 kis gombócot formálok. 
Egy kis gombóc súlya kb. 25 deka. 
Egyenként kinyújtom egy zsírpapír , vagy sütőpapíron. Közben elkészítem a tölteléket.
A töltelékhez megdarálok 70 deka diót, hozzákeverek 30 deka kristálycukrot, egy citrom kezeletlen reszelt héját. 
A tepsibe leterítem az első lapot. Erre lekvár megy, majd a dió negyed részét erre terítem rá. Ezt a műveletet még háromszor megismétlem, tetejére egy lap kerül. Hurkapálcával megszurkálom, majd 180 fokon, kb 50 perc alatt kisütöm. 
Tetejére én ganache-t (ejtsd: ganázs) rakok. Fél deci tejszínben feloldok fél tábla étcsokit, és ezt még melegen a süti tetejére terítem. Lehet fehér csokival díszíteni.  
Jó étvágyat!

Mézes franciakrémes

Szerteágazó teendőim miatt mostanában kevesebbet sütök.A napi teendők, munka mellett egyre kevesebb édességgel készülök a családnak. Most azonban hirtelen felindulásból sütöttem. Az eredeti recept Vass Lászlóné receptje.
A tepsi mérete: 24 szer 38 cm.
Hozzávalók a tésztához:
- 10 deka porcukor, 5 deka margarin, 1 tojás, 1 tojás sárgája, 30 deka liszt,1 ek. méz, 1 kk. szódabikarbóna.
A krém hozzávalói:
 20 deka kristálycukor, 9 tojásfehérje, 10 deka porcukor, 2 ek. vaníliás cukor, 1, 2 liter tej, 4 vaníliás puding.
Hozzávalók a sütemény habjához: 0,5 liter Meggle habtejszín, 4 ek. porcukor, 1 habfixáló por.

Hozzávalók a csokimázhoz:6 deka étcsoki, 10 deka fehércsoki, 4 ek. olaj

Elkészítés menete: A tészta hozzávalóit a liszt kivételével gőz felett kissé felmelegítjük, majd tűzről levéve a liszttel összegyúrjuk.Két részre osztjuk, és a tepsi hátsó részén 180 fokon 6-8 perc alatt kisütjük. Vigyázzunk, hamar megég, mint a mézes krémes lapja.
Ezután a csokit felolvasztjuk az olajjal és az egyik , már kihűlt lapra kenjük. Ha megszilárdult, akkor a sütemény nagyságának megfelelően felvágjuk, mivel a kész süteményen nehézkes lenne, a habot összetörnénk vele.
A pudingporokat elkeverjük kettő deci tejjel, vaníliás cukorral, 20  deka cukorral, majd 1 liter tejet felforralunk, és abban ezt a masszát elkeverve felfőzzük. Tűzről levesszük.
A 9 tojásfehérjét gőz felett 10 deka porcukorral felverjük, és a pudingos masszához keverjük kanalanként. Visszatesszük a tűzre, kevergetjük. Ha kellő állagot elértük, kihűtjük vízfürdőn.
A tészta összerakása: alulra kerül a tepsibe az egyik lap, erre tesszük a pudingos masszát. Elsimítjuk, ezután a habot, majd a felszeletelt csokis tésztát. Egy éjszakára  a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Szeletelve tálaljuk.
Jó étvágyat !

Az osztálytalálkozós.

 ......és a megunhatatlan csokis.

Újabb kitérő- egyiptomi nyaralásunk, 2018.

Már májusban beszélgettünk a gyerekeimmel arról, hova menjünk nyaralni. A tenger minket elvarázsol , így más szóba sem jöhetett. Sikerült egy aránylag olcsó szállodát lefoglalni Egyiptomban,(Hurghadában) ami ár-érték arányban nekünk megfelelő volt. Már harmadik repülőutunk volt, így nagyobb meglepetés nem ért minket, hacsak nem az, hogy nagyon hosszúra sikeredett, mert leszállt Bukarestben a gép, sok késéssel. Amikor a sivatag felett repültünk, azt hittük,hogy nemsokára odaérünk, azonban ezután még több, mint egy órán át repültünk a homoktenger felett.

 A gépre való felszállás előtt.

 Kilátás a gépből.
A hurghadai The Grand Hotelben szálltunk meg.

Bár a szálloda 4 csillagos, a szobák a görög apartmanok szintjén voltak.Nekünk a tisztaság volt a fontos, így mással nem is foglalkoztunk.  A családunk, ha el is jutott nyaralni, az étkezést önellátással oldottuk meg, most all inclusive ellátást élvezhettünk.Az ételek arabos jellege miatt nem mindentől voltunk elragadtatva, az mégis felemelő érzés volt, hogy nem kellett főzni,csak le kellett ülni és elfogyasztani.A disznóhús nekem mindenképpen hiányzott.  Volt egy fő étterem, ahol svédasztalos ellátás volt,valamint egy "romantikus" étterem, ahova mi a rántott hús miatt mentünk kizárólag. A svédasztalos étteremben nagy választék volt. Külön volt egy sarok, ahol péksütemények tömkelege fogadott minket. Az édességek, sütemények, gabonapelyhek külön pulton voltak. Egy másik asztal felvágottak, sajtok asztala volt. A felvágottak nem a mi ízlésvilágunknak megfelelően voltak elkészítve. Különböző szószok, mártások, leírni is lehetetlen azt a nagy választékot, amit tapasztalhattunk. Sárgadinnye gyümölcssaláta, szőlő, alma, ivólevek, rendelni lehetett sört, mindenféle üdítőt: sprite, cola, bor. Egy olyan automatában, mint amiben nálunk árulják a jégkristályt, hűtött mangó, cola és víz volt, háromféle teakínálat, hozzá forró víz, citromlé, valamint a kávé eléggé finom volt, ahhoz is tej és még barna cukor is! Reggelire  szemünk előtt sütötték a rántottát, többféle zöldséget kérhettünk bele, így hagyma, paprika, sonka, és ki tudja még hányféle dolgot tettek bele sütés előtt. Ebédre mindenféle párolt, grillezett zöldség, marhahús, grillcsirke, köretnek rizs többféleképpen elkészítve, krumpli is többféle módon tálalva. Még tiramisu is volt, de annak nagyon fura szúrós íze volt.

 A süteményes pult egy részlete.

A látványkonyha dolgozója. Volt egy nagyon szimpatikus fejkendős nő, őt sajnos nem fotóztam le.

Pudingok.

Salátás pult.

Mártások, szószok, mindenféle formában.
A szálloda udvarán volt egy nagy medence, mellette gyerekmedence. Itt volt egy pult, ahol alkoholos koktélokat kaphattunk, némi rummal, vagy vodkával keverve,valamint  kávét, palacsintát. A szállodának saját tengerpartja van, a tenger mellett hamburgert,italokat kóstolhattunk. A tengerparton animátorok szórakoztatták a szálloda vendégeit, szuper zeneszóra ment a tánc, nagyon jó hangulatot teremtettek. Esténként a szálloda teraszán műsort adtak elő az animátorok, volt karaoke party, tombolasorsolás, itt is ingyenes italok. 
Az ETI szervezésében mentünk,szerettünk volna részt venni a különböző fakultációs programokon is, de ők szinte dupla áron kínálták az utakat. Érdemes nem rögtön befizetni, hanem szétnézni, nem kell bedőlni annak, hogy máshol nem biztonságos, meg nincs magyar idegenvezetés. De van! Mi így szinte féláron juthattunk el Kairóba, valamint egy szigetre. Egyiptom a baksisok országa ,ezt volt szerencsénk megismerni, konokul tartják a markukat, elszedik a bőröndöt, cipelik, még akkor is tartották a markukat, amikor bepakolták a buszba a csomagjainkat A recepciós még akkor is odajött kéregetni, mikor hazafelé jöttünk. A mi szobánkat takarító fiú  eléggé vicces volt, bár csak akkor adott tiszta törölközőt, wc papírt, ha kapott eurót cserébe.
Kairói utunk elég kalandosra sikeredett. Az ottani sofőrök nagyon vadul vezetnek, nem sok sebességkorlátozó táblát láttunk, ha van, azt sem tartják be.Láttunk autó csomagtartójából a lábukat kilógató gyerekeket, vagy az autó ablakán ülő nőt, aki teljes mértékben kint ült az ablak peremén.  Hurghadát Kairóval egy két sávos autóút köti össze . Ha jól emlékszem, kb. 600 km a távolság. ( Lehet, hogy nem jól emlékszem.)Ez az út sivatagon vezet keresztül. Az út építése során a keletkezett szemetet, törmeléket nem szállítják el, hanem elegánsan az út mellett hagyják. A sivatag az én emlékezetem szerint porszerű homokból áll, a filmekben látottak alapján, viszont itt olyan jellege volt, mint a holdbéli kőzetnek. A fizetőkapuknál gépfegyveres katonák álltak, némelyiknek olyan gyerekarca volt. Odafele tartó utunk 8 órán át tartott, igaz ez az idő magába foglalta a pihenést és az ellenőrzést is. Mivel sofőrünk vezetési technikája nem nyugtatott meg, nagyon figyeltük az utat. Néhol egy centiméteres követési távolságot tartott, mindig dudált, ha előzött , szűk helyeken nem lassított, a dudaszóval figyelmeztette a közlekedés többi résztvevőjét, hogy vigyázzatok, jövök! A szembejövő forgalom elhaladását nem várta meg előzéskor, hanem nagy sebességgel ellavírozott a két autó között. Visszafele úton meg is történt a baj.Előzőleg már mindenki számított valamiféle becsapódásra, erre az utólagos megbeszélések során jöttünk rá. Egy sódercsomón megcsúszott az autó, a  busz hátsó fele felpattant. A gyermekeim , akik hátul ültek, ugye biztonsági öv sem volt, pattogtak a busz hátsó részében, és a fejüket bevágva pattantak vissza az ülésbe. Én erősen kapaszkodtam a baleset pillanatában, kezem, lábam szorosan kitámasztva. Mikor végre megálltunk, nem is hittük el, hogy ez sikerülhetett. A busz sérült, a hűtővíz elfolyt, mindez félúton a sivatagban. Latolgattam, hogy mennyi idő múlva kaphatunk segítséget, három órára taksáltam, míg valaki értünk jön. Azonban hihetetlen szerencsénkre kb. tíz perc múlva megállt mellettünk egy üres kisbusz, mintha csak valami gondviselő angyal küldte volna értünk és hazavitt a még három órányi járásra lévő szállodánkba. Visszafele vezető út hátsó harmadában az új sofőr is bevadult, alig vártuk, hogy hazaérjünk, nem terveztünk ezután több buszos utat.

A kairói kirándulás ezen túlmenően fantasztikus volt, örök élményekkel tértünk haza. Megcsodáltuk a piramisokat, a Szfinxet, a Nílust, voltunk a piramisok belsejében, idegenvezetőnk mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat.  Tevegeltünk mi máson, mint tevén, ültünk lovasfogaton, készítettünk fantasztikus képeket. Az egész kirándulás a visszanézett fotók,  videók alapján olyannak tűnt, mintha egy filmjelenetet néznénk.Egy olyan étteremben ebédeltünk Kairóban, ahol a kilátás a piramisokra és a Szfinxre nyílik, az étterem előtt tevefogatok, szegénység, és rengeteg szemét, ami ellepi szinte egész Kairót.

Kilátás az étteremből a Szfinxre és a piramisokra. Mérhetetlen szegénység, és gazdagság is jellemzi egyben, márkás autók mellett a tevefogatok. Esdeklő szemű gyerekek és kéregetők.

Idegenvezetőnkkel

Tevekaravánunk férfitagjaink résztvevőivel.

A kedvenc fotóm, a piramisokkal.

A mi kis csapatunk.

A másik fakultatív program, amin részt vettünk az az Utópia szigete volt. Ide is fél áron jutottunk el. A hajón finom ételeket szolgáltak fel, italokat kínáltak, a horgászást is kipróbálhattuk.  Volt, akinek sikerült is halat fogni. Az én horgomat valahogy elkerülték a halak. A lányom etette a hajót kísérő sirályokat.A hajó lehorganyzott, innen lehetett mentőmellénnyel a vízbe ereszkedni. Mi azért figyeltük, hogy nincs e cápa a közelben, mert a minap cápatámadás volt itt nem messze egy üdülővárosban. Lehetett sznorkelezni, kaptunk szemüveget, búvárpipát és talpat hozzá.Gyönyörű korallok voltak a vízben, amit én nem néztem meg , mert nagy volt a tenger hullámzása. Hiába mentőmellény volt rajtam, a nagy hullámok mindig beborították  a fejemet. Így visszamentem a hajóra.

A sziget egy sekély tengerparttal övezett finom, fehér homokkal borított kis gyönyörűség a Vörös tengerben. A víz hőmérséklete fantasztikus volt.
https://www.facebook.com/nagyne.ildiko/videos/10211354722098610/
Hazajövetelünk előtt két nappal elkaptam a "fáraó átkát", ami egy helyi hasmenéses betegség. Állítólag a turisták háromnegyede elszenvedi. Való igaz, mi négyen mentünk, hárman szenvedtünk tőle. Annyi volt a különbség, hogy míg férjem és fiam  csak a hasmenéssel küszködött, addig nekem ezen felül szabályos "szülési fájdalmakat" okozott. Hamar letelt az egy hét, amit én nem sajnáltam, mert nekem mindenütt honvágyam van.Az itt látott képek azonban örökre beivódtak a retinámba.