Tortáim komment nélkül

Részvétel a 21. blogkóstolón

Jelentkeztem , hogy szeretnék részt venni a 21. blogkóstolón. Nekem a www.chefviki.hu című blogot sorsolta ki a blogkóstoló házigazdája, Márti. Hosszasan nézegettem a Chéf Viki blogját, de vizsgaidőszak révén, nem tudtam dönteni . A vizsgák után azonban nekiduráltam magam és sikerült kiválasztani, hogy melyik ételt fogom megfőzni a nekem kisorsolt blogról.
Azért esett a  Viki frankfurti levesére a döntésem, mert már régen készült ilyen a konyhámban. Elég válogatósak a gyermekeim, így sokszor egyoldalúan főzök, hiszen vannak slágerételeik, amiket gyakran kérnek. Másrészt a kelkáposzta nem tartozik a kedvenceik közé. De én töretlenül hiszem, hogy ezúttal meg fogják kedvelni,és betehetem a hetente elkészítendő ételek közé.
A fotón háttérben a Kertészet és Szőlészet új száma, aminek az első lapján az én büszkeségem,lányom, Vass Alexandra fotója is látható az újság szerkesztői között. 
Lássuk csak, hogy is készült a leves?
Hozzávalók:
- 1 kis fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma,
- fűszerek:( só, bors, köménymag,majoranna,pirospaprika)
- virsli
- 1 kis pohár tejfel
- 1 kis fej kelkáposzta
- liszt
-olaj
Elkészítés menete: - a hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük. Amikor már üvegesre párolódott, rátesszük az apróra vágott kelkáposztát, fokhagymát, felengedjük vízzel. Amikor felforrt, ízesítjük, köménymaggal, borssal, sóval,majorannával. Ha puhára főtt, berántjuk. Ezután kiszedünk a levesből egy kis mennyiséget, amiben elkeverünk egy pohár tejfelt, majd amikor már simára kevertük, visszaöntjük a levesbe és felforraljuk. Így nem lesz csomós a tejfel a levesben. Végül belefőzzük az apróra vágott virslit.

Vizsgaidőszak két torta között......

Mostanában nem jut időm a kedvenc hobbimra, a tortadekorálásra.  VIZSGAIDŐSZAK van.  Így, csupa nagybetűvel. Tanulni nem egyszerű. Főleg nem az ötvenen túl. Azon veszem észre magam, hogy negyedszer olvasom el ugyanazt a szöveget, mégsem rémlik semmi, amikor vissza akarom idézni. Ilyenkor jön a jogos felháborodás, na , akkor rendszerezzük, jegyzeteljünk, definiáljunk és kategorizáljunk, hogy meg is maradjon  abba a híg agyunkban valami. Mivel sürget az idő, betelepedtem a fekhelyem közepére, körbetábláztam magam a nélkülözhetetlen tudással. Egyik oldalamon a laptop, másik oldalon a tea és a koffein. Elérhető magasságban a telefonok. Ekkor hirtelen eszembe jut valami halaszthatatlan dolog , valami fatális mulasztás a takarításban, amit azonnal meg kell oldani. Amikor eltakarítom az utolsó morzsákat, ragyogóra gőzölöm a padlót a padlótisztító gőzölővel, még szétnézek, nem maradt –e ki valami. Természetesen nem várhat az ablaktisztítás sem.  Visszahuppanok a tanulnivaló világába, akkor gőzerővel megjelenik a gyermekem valami halaszthatatlan megoldanivalóval. Ugye, senki más nem tudja ezt megoldani, miért is ne? Már nem is reménykedem 5 perc nyugalomban, amikor megszólal a telefon. Anyukám ecseteli hosszan, hogy 40 Ft ért sikerült venni tojást, és a  WC papír is le volt árazva. Micsoda fontos információk.

Amúgy is le vagyok amortizálódva. Lelkileg.  Nem tudom, miért van ez, a vizsgaidőszak visz le érzelmileg a nulla, vagy a pince szintre, de egy biztos,egyre nehezebben tolerálom az irigy, a törtető, „könyöklő”,-(és itt most nem az ablakban könyöklő emberekre gondolok)-, a másik hátán felkapaszkodó, lusta, és a nem őszinte embereket.   Már magában a hazugság szaga is kiborít, de ha valaki „csak” úgy egyszerűen őszintétlen! Ilyenkor a torták világába menekülök. Olyankor elfelejtek mindent. Regenerálódom, elfelejtem a múltban ért annyi bántást. 50 éves koromig elhittem az irigy embereknek, hogy nem jó az, ami én vagyok, nem jó az, amit én csinálok.  Ma már tisztában vagyok a hibáim mellett az értékeimmel is.  A betegség megtanított sok mindenre.Mindamellett aki ismer, az tudja, milyen küzdelmes életem volt.  Bocsássátok meg ezt a rövid kitérőt a gasztronómiából, a vizsga után újult erővel gyártom a fehér kenyereket, mignonokat,  a  gyermekeim megelégedésére. Én pedig úgy látom, nem fogok hamar lefogyni!  Holnapután, ha minden igaz, elmondhatom, hogy levizsgáztam, magam mögött hagytam ezt a félévet .

Újévi tortáim, diótorta receptje

Diótorta receptje:
Hozzávalók:



- 15 dkg dió,-
- 4 dl tej 
- 2 db tojássárgája,
- 1 tasak vaníliás pudingpor,
- 14 dkg cukor
- rumaroma,
- 4 dl habtejszín
- 1 zselatinfix

Plusz tettem bele kevés forró vízben feloldott fél tasak zselatint

·  A krémhez a pudingport a cukorral, tojássárgájával, tejjel csomómentesre felfőzzük.

·  A diót és a rumot belekeverjük, kihűtjük.

·  A zselatint 1/2 dl langyos vízben feloldjuk.

·  A habtejszínt kemény habbá verjük, és a pudingos krémbe lazán beleforgatjuk.

·  Utoljára a kihűlt, de folyós zselatint hozzákeverjük.

 

Kocsonya tartósítása befőzőautomatával

A kocsonya ritkán készül a konyhámban. Most azonban arra gondoltam, nem csak idényszerűen fogyaszthatjuk. Mi lenne, ha én is tartósítanám a befőző-automatával, így mindig akkor ehetnénk, amikor kedvünk szottyan rá. Csak leveszem a spájzpolcról, és már meg is van az aznapi étel.

Igaz, hogy holnap vizsgám lesz, de akkor sem tudtam kihagyni, hogy kocsonyát főzzek. Amíg rotyog az étel, addig tudok tanulni is.Azt tartja a mondás, hogy a tanulás nem tenger, hogy elmerüljünk benne, így sokszor eszembe jut közben minden más.
Egyébként és főként:)-  kutatásmódszertanból vizsgázom. Ez is egyfajta kutatás számomra, hiszen nem tudom,hány hónapig áll el majd a kocsonya, mint attribútum?:))Vagy a kocsonya is besorolható az "étel " nevű változó alá. Vagy a hipotézisem megállja e a helyét? Feltételezem, hogy a kocsonyám eláll egy évig: Igen, valószínűleg megártott a kutatásmódszertan.
Nah, hogy a témánál maradjak:

Még délelőtt megvásároltam a hozzávaló kocsonyahúst. Úgy tudom, hogy csont nem kerülhet bele a tartósított ételbe, így amikor megfőtt, kicsontoztam.

Hozzávalók:

Vásároltam kb. 4 kiló csülköt, tarját. Sertéskörmöt, egyéb disznóságokat nem kaptam, így nekiláttam megfőzni a szerzeményeimet.

Tehát:

-          4 kiló sertéscsülök, tarja

-          1 csomag szemes bors

-          2 nagy fej fokhagyma
-     2 db száraz  erőspaprika

-          só, ízlés szerint- legalább volt ürügy a kóstolgatásra, hogy elég sós-e?

-          10 liter víz

5 órát főztem lassú lángon.(A férjem úgy jött-ment a kocsonya körül, csorgatta a nyálát). Zsírját leszedtem, üvegekbe kiadagoltam, beletettem minden üvegbe a hozzávaló, kicsontozott húst. Lezártam az üvegeket, és 120 percig 100 fokon dunsztoltam. Holnap teszek fel fotót is a vizsga után, valamint beszámolok itt arról is, hogy mennyire sikerült a tartósítás. Úgy tudom, hogy a kidunsztolt kocsonya nem kocsonyásodik meg, csak majd akkor, ha evés előtt tányérba öntjük és a hűtőben pihentetjük.

Sálálá, jutott idő a tanulásra is, hiszen a végén két óra kellett, hogy a csodafazekamban kidunsztolódjon a kocsonya, így éjfélkor mentem aludni.

-           

Brassói aprópecsenye

Amikor valami másra vágyom gasztronómiailag, mint ami a megszokott, akkor gyakran keresgélek a neten, kutatok receptek után. Brassói aprópecsenyét már régen készítettem, így most erre esett a választásom. Régebben próbáltam elkészíteni, de előfordult, hogy nem olyan lett, mint amilyet vártam, mert a receptben nem volt leírva minden részletesen. Vagyis, a krumpli megpuhult túlságosan. Tehát a krumplit  kockára vágom, utána lecsöpögtetem, papírtörlőre téve szárítom kicsit. Ezután forró olajba téve kisütöm. Így nem fog ellágyulni. Kb. másfél kiló krumplit kockáztam fel. Ezután, vagy eközben elkészítem a húst. Apró kockákra vágom, két kanál olajon megpárolom, teszek bele reszelt fokhagymát, borsot, sót, köménymagot. Pici vízzel (kb. fél deci) felöntöm. Mikor puhára párolódott, összekeverem a krumplival. 

Jó étvágyat hozzá, akinek kedve szottyan elkészíteni!