Mostanában nem jut időm a kedvenc hobbimra, a
tortadekorálásra. VIZSGAIDŐSZAK van. Így, csupa nagybetűvel. Tanulni nem egyszerű.
Főleg nem az ötvenen túl. Azon veszem észre magam, hogy negyedszer olvasom el
ugyanazt a szöveget, mégsem rémlik semmi, amikor vissza akarom idézni. Ilyenkor
jön a jogos felháborodás, na , akkor rendszerezzük, jegyzeteljünk, definiáljunk
és kategorizáljunk, hogy meg is maradjon
abba a híg agyunkban valami. Mivel sürget az idő, betelepedtem a fekhelyem
közepére, körbetábláztam magam a nélkülözhetetlen tudással. Egyik oldalamon a
laptop, másik oldalon a tea és a koffein. Elérhető magasságban a telefonok.
Ekkor hirtelen eszembe jut valami halaszthatatlan dolog , valami fatális
mulasztás a takarításban, amit azonnal meg kell oldani. Amikor eltakarítom az
utolsó morzsákat, ragyogóra gőzölöm a padlót a padlótisztító gőzölővel, még
szétnézek, nem maradt –e ki valami. Természetesen nem várhat az ablaktisztítás
sem. Visszahuppanok a tanulnivaló
világába, akkor gőzerővel megjelenik a gyermekem valami halaszthatatlan
megoldanivalóval. Ugye, senki más nem tudja ezt megoldani, miért is ne? Már nem
is reménykedem 5 perc nyugalomban, amikor megszólal a telefon. Anyukám ecseteli
hosszan, hogy 40 Ft ért sikerült venni tojást, és a WC papír is le volt árazva. Micsoda fontos
információk.
Amúgy is le vagyok amortizálódva. Lelkileg. Nem tudom, miért van ez, a vizsgaidőszak visz
le érzelmileg a nulla, vagy a pince szintre, de egy biztos,egyre nehezebben
tolerálom az irigy, a törtető, „könyöklő”,-(és itt most nem az ablakban
könyöklő emberekre gondolok)-, a másik hátán felkapaszkodó, lusta, és a nem
őszinte embereket. Már magában a hazugság szaga is kiborít, de ha
valaki „csak” úgy egyszerűen őszintétlen! Ilyenkor a torták világába menekülök.
Olyankor elfelejtek mindent. Regenerálódom, elfelejtem a múltban ért annyi
bántást. 50 éves koromig elhittem az irigy embereknek, hogy nem jó az, ami én
vagyok, nem jó az, amit én csinálok. Ma
már tisztában vagyok a hibáim mellett az értékeimmel is. A betegség megtanított sok mindenre.Mindamellett aki ismer, az tudja, milyen küzdelmes életem volt. Bocsássátok
meg ezt a rövid kitérőt a gasztronómiából, a vizsga után újult erővel gyártom a
fehér kenyereket, mignonokat, a gyermekeim megelégedésére. Én pedig úgy látom,
nem fogok hamar lefogyni! Holnapután, ha minden igaz, elmondhatom, hogy levizsgáztam, magam mögött hagytam ezt a félévet .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése